2013. január 30., szerda

Szemlélet váltás

Ez az év szóljon arról, hogy lássuk meg a körülöttünk lévő jó dolgokat. Az utóbbi években mindenki a válságról beszél. Mindenki azt mondja, hogy reménytelenül sodródunk a vég felé. A jövőkép egyre kilátástalanabb. Nem látjuk már meg azokat a dolgokat amiért igazán hálásak lehetünk. De kérdezheted mi a fene köze van ennek a marketinghez? Nagyon is sok. Mert aki nem képes meglátni a jót, reménykedni, és bízni abban, hogy mindennek ellenére eljön még az életében az aranykorszak az nem fejleszt, nem mer kilépni a korlátaiból. Szóval igen ezen szeretnék változtatni most. Akkor vágjunk is bele és nézzük meg mi a mai "szentlecke".

Évek óta alig lehet hallani a médiában pozitív dolgokat. Ennek van alapja is, hiszen gazdasági válság van. Ezt bolond aki nem veszi észre. Tény, hogy a vevők nehezebben jönnek, kevesebbet költenek és egyéb költségeik megnövekedése miatt csak a legszükségesebb dolgokat vásárolják meg szívesen. Akkor most kezdjünk el készülni a nincstelenségre? Minden viharfelhő összecsap most felettünk? Nem hiszem. A napokban volt részem átélni milyen hálás lehetek ennek a kis országnak is. Egy kisebb probléma miatt egy sor rutin vizsgálaton estem át, hogy megállapítsák semmi komolyabb betegségem nincsen (Istennek hála tényleg nem találtak semmit). Az orvosi szobában értettem meg, hogy mindenki beszél a hálapénzről, meg arról, hogy milyen rossz az egészségügy állapota. Talán ez így is van. Én viszont nagyon hálás voltam azért a sok szakszerű törődésért amiben részem volt. Az orvosok, ápolónők, betegszállítók, és a többi kórházi alkalmazott igen összeszedetten, szakszerűen, gyorsan és többnyire kedvesen bánt velem. Szó sincs természetesen hálapénzről. Ezután elkezdtem egy kicsit tovább gondolni a dolgokat. Itt vannak a mentősök, rendőrök vagy a tűzoldók. Igen is olyan munkát végeznek el, amit kevesen tudnának megtenni. Mi persze csak azt akarjuk meglátni, hogy a hálapénz, a vesztegetés miatt ezek a személyek milyen "korruptak". De van nagyon sok (én komolyan gondolom, hogy a többség ilyen) olyan személy akik nap mint nap életeket mentenek meg, bűnözőket tartóztatnak le, vagy a gyorshajtók megállítása által előznek meg akár halálos baleseteket is. Aktívan hozzájárulnak ezek az emberek minden nap ahhoz, hogy élhetőbb legyen az ez ország. Ráadásul aprópénzért.
Nos, emellett természetesen van rengeteg olyan ember akiknek a munkája miatt mi biztonságban, kényelemben élhetjük a napjainkat. Gondolok itt a katonaságra, a sofőrökre, a diplomatákra és még számos olyan területre akik miatt még mindennek ellenére a világ leggazdagabb 10 százalékába tartozunk bele.
Egyszer az egyik ismerősömtől hallottam egy igen frappáns mondatot: Mindenki a maga szintjén nyomorog. Mi ennek a nyomorgásnak az oka? Hogy azt vesszük észre, hogy már alig tudjuk fenntartani a korábban kialakított szokásainkat. Persze én megértem, hogy valakinek még élelemre vagy tűzifára sincs pénze. De hallottam már kilátástalanul beszélni olyan embert is akinek csak az autói értéke meghaladja a 30 milliót! Nem gondolnám, hogy ő az egyetlen.

De miért baj ez? Miért rossz dolog, ha hálátlanok vagyunk? Alap tézis, hogy az embernek olyan érzései lesznek amilyenek a gondolatai. Ha negatív gondolatai vannak, akkor így is fogja érezni magát. Nehéz időkben élünk ahhoz, hogy ezt megengedhessük magunknak. A családjaink, a partnerek, a cég és ez a csöpp ország számít ránk. Nem könnyű senkinek sem, de ha mi frusztráltak és szomorúak vagyunk akkor nem tudunk működő képes ötleteket kitalálni. Nem leszünk képesek soha a nehézségek közepette újítani, több pénzt behozni a cégbe, esetleg fejlődni. Ennek pedig egyenes következménye, hogy mindenkinek csalódást okozunk, sőt még magunknak is!

Mit tehetünk? Rázzuk ki magunkat a téli depresszióból. Kezdjünk arra nézni, hogy milyen sok mindenünk van. Meglátni, hogy az életünket mi alakítjuk. Azok az emberek akik másoktól várják a segítséget nem biztos, hogy kilábalnak a nehéz helyzetekből. Szóval ha kell menjünk el egy pár napra kikapcsolódni, vagy csak kezdjünk vidámabb zenéket hallgatni, elmenni a barátainkkal/családunkkal kicsit szórakozni. Tegyük ezt lehetőségünkhöz képest rendszeresen. Egy életünk van, ne engedjük, hogy a probléma miatt elszalasszuk a lehetőséget arra, hogy boldogok legyünk. Ha valaki tud a maga szintjén nyomorogni, akkor képes arra is, hogy a maga szintjén boldog legyen. Ez egy döntés kérdése. Hozd meg még ma ezt a döntést! Írd fel egy lapra, hogy nem leszek boldogtalan ember bármi is történjen! Tedd ezt a lapot egy olyan helyre amit mindig látsz a munkahelyeden, vagy az otthonodban. És ne feled, minden út valóban egy kis lépéssel kezdődik. De csak neked van rá lehetőséged, hogy ezt a lépést megtedd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése